Ha majd mindent elvégeztem, kibekkeltem, elviseltem, kiizzadtam, akkor majd jó lesz nekem.
A teljesítményt az asztalra teszem, s ettől boldog leszek végre.
HA lefogyok, ha letettem az érettségit, ha meglelem a nagy őt, ha kitakarítottam, lediplomáztam, posztot írtam, kigyomláltam, tisztába tettem, előléptem, kiléptem, beléptem, leléptem, elértem…AKKOR MAJD BOLDOG LESZEK.
Ezt a képletet szoktuk meg.
Ha x, akkor majd boldog leszek.
És az x az valami nem annyira kellemes erőfeszítések gyűjteménye, ugye?
Vagyis kb átunjuk, átstresszeljük, átutáljuk magunkat a tutiba.
Hát ez így leírva már érezhetően fura.
A képlet megújult, sokan, sokféleképpen igazolták mostanra, hogy az van, hogy -írd és mondd:
Ha boldog vagyok, jobban boldogulok.
Ha jól érzem magam, akkor az élet összes területén, mennyiségben és minőségben is emelt szinten muzsikálok.
Nem a sikerből jön a boldogság, hanem a boldogságból jön a siker.
A kérdés: hogyan tegyem magam boldoggá még a siker előtt, hogy aztán sikeres legyek a boldogságomból kifolyólag?
Vagy csak simán azért, mert boldognak lenni jó érzés.
A mindenkori mentális-, érzelmi- és fizikai állapotom kézben tartása a kulcsom.
Ha el tudom érni, hogy jobban érezzem magam, akkor mást veszek észre, másként gondolkozom, más döntéseket hozok, máshogy cselekszem, máshogy alakul az egészségem és mindennemű teljesítményem.
Érdemes dolgoznom azon, hogyan hozhatom magam a lehető leghatékonyabban ún. “erőforrásos állapotba”.
Kiépítenem, kísérleteznem a saját “szerszámosládámat” erre a célra.
Teletömve olyan eszközökkel, melyek tartósan művelve sem válnak káromra (értsd: függőségek).
Szívesen írok a hogyanokról, a lényeg, amit refrénként hoztam ma ide, a képen szerepel, röviden-tömören.
Szeretettel
L
Comments