Addig nem lehetek szabad a belső világom hozott hordalékától, míg nem dolgozom át magam ezeken a nagyobb torlaszokon - egyszerűen kell kezdenem velük valamit:
ami kimaradt, hiányzott, nem történt meg (holott “ideális esetben” meg kellett volna kapjam/történjen)
ami megesett, lezajlott, rám rótta a környezet, átéltem (holott “ideális esetben” nem kellett volna kapjam/történjen)
mindaz, ami miatt a mai napig (tudatosan vagy tudattalanul) neheztelek magamra
mindaz, ami miatt a mai napig (tudatosan vagy tudattalanul) neheztelek valaki másra.
Amíg úgy érzem, hiba, folt, szakadás van életem történetének vásznán.
Addig nem birtoklom, nem vagyok szabad tőle, köt engem és használ.
Megyek a történetemmel vagy szögesen ellene s ezen az úton a működésem a történetem határozza meg.
Amíg a történetem ural engem, nem bírom azt az energiaszintet, ami elérhető lenne számomra.
Csak, ha elfogadom, beengedem, megélem, kibontom, szétoperálom, ízekre szedem, mindenestül megértem, átalakítom, s újra összerakom,
- lehet, hogy mindezt több különböző, változó érzelmi töltetű, amplitúdójú körben, majd figyelmes napi szintű erőfeszítésekben-
akkor jön el a munkám eredményeként az érzés, hogy a történetem birtoklom.
Nem rángat úgy már, s nem hányódom.
Azt csinálok (vele), amit akarok.
Szeretettel,
L
コメント