Ha már vacakoltál lenövő hajfestéssel, gyomlálással, kiújuló tünetekkel, visszakúszó kilókkal, régi kerékvágásokba zökkenéssel, tejszínhab összeeséssel, kapcsolatok elszürkülésével, elmúlással, a semmitől lemálló vakolatréteggel, az állásban is amortizálódó járműveddel…a sorminta végtelen..
Hogy itt az élet földi színterén a gravitációval kell megbékélni, meg a széteséssel.
Hogy az alapbeállítás a tudattalan, moccanatlan matériába visszaporoszkálás.
Hogy, a fenébe is, bárminek az életben tartásához, működtetéséhez, fennállásához, pláne fejlesztéséhez energiát kell FOLYAMATOSAN pumpálni bele.
Nincs olyan, hogy egyszer megcsináltam, pipa, onnantól jóság van, meg nirvána.
(Vagyis de, pont, hogy nirvána lesz, ha elvonom az aktivitást és visszakúszik/szok a nemlétbe.)
Az van, hogy ez az emberi élet egy olyan műfaj, hogy éléssel vehető birtokba úgy egészen.
Beismerve, hogy benne vagyok itt az anyagban, nyakig a cuccban, olyan leszek, meg kell fogjam, bele kell túrjak, hogy megismerjem, hogy értsem, megműveljem és fölé kerekedhessen a lelkem- szellemem.
Fellelkesülni, átszellemülni.
S mindezt tevékenységbe fordítani.
Fellelkesíteni, átszellemíteni.
Lelket önteni.
Lélekjelenléttel működni.
Nap, mint nap, hétről-hétre..évről-évre….vagy akár életről-életre, ki, hogy tekint erre.
/ Régen az emberek ezt olyan szinten vallották, hogy féltek vízszintesbe kerülni -mert ha lefekszek, elalszom, s ha nem aktívkodom, a nemlétbe egyszercsak átcsúszom - ülve aludtak inkább a sezlonyon. /
Kissé megsértődtem, mikor ez nekem leesett. Nemár’, hogy egyfolytában taposni kell a vizet, hogy el ne süllyedjek?!
Pedig de.
Dönthetek, hogy
a) buzgólkodok, építek örömmel, a Jákob-lajtorján kezem-lábom pakolgatom előre
(amúgy ezt az edzőgépet ismeritek? -kegyetlen, de jól megérteti az élmény, mi az élet )
vagy
b) bosszankodok, kivonulok, puffogok és ezt, kérem, én magamnak kikérem!
Önfejlesztésben, önmunkában is érvényes ugyanez.
Nincs olyan, hogy hátradőlök, innentől az angyalok meg az univerzum intézik az életem, én meg lábam felpolcolva a nirvánamintás puhafotelben..
Nevermind.
Such is life.
Szerintem, szüntelen, bizakodó építő-szépítő tevékenykedésre fel!
Szeretettel,
L
Commentaires