“How wonderful life is while you’re in the world “
A Rocketman c. film kapcsán érzékenyülök itt el, ami Elton John életét dolgozza fel.
-“Apa, mikor fogsz megölelni?”
-“Ugyan! Ne légy puhány! “- fordul el tőle hűvösen, újra, megint és mindig.
Anya sincs jelen, valahogy nem ér rá és nem érdekelt.
Elkeseredett magány, szeretésre hiába váró kisgyermek.
A zene menti át a felnőtt létbe.
De az egész alján a szeretetlenség kétségbeejtőn fojtogat, s mozgatja a drámai rugókat.
Elképedtem, hogy nem halt bele a verklibe..pedig volt ott minden, azta!
Aztán egy ponton hozott egy döntést, megtette magáért.
Papot csapott, otthagyott, ördög-jelmezben a fellépésről lelépve a rehab terápiás termébe vonult.
“Mindenfüggő is vagyok, ezer a bajom…”kezdte legott.
“Hátt, az én gyerekkorom boldog volt…”
Aztán csak kibomlott.
Szakmai szemmel a legintenzívebb jelenet, ahogy a terápia végén megjelennek képzeletben a szülei, s a kisfiú, aki egykor volt.
“Mikor fogsz végre megölelni? “-kérdi a gyermek immáron tőle - s én nagy levegőt veszek, szorítom mindenem, iszonyúan drukkolok (s így teszek amúgy számos Ultrarövid terápiás ülésen, mert ez azért nem olyan egyszerű művelet..)
Könnyfakasztó egymásra találás a mellékelt képeken
S már úszik is be az I’m still standing zenéje a képbe..megtörtént, aminek meg kellett a gyógyuláshoz történnie.
Öhm, gondolom, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy jó szívvel ajánlom a filmet.
Szeretettel,
L
Comments