Egy jól eső írás után felállva a férjem megdícsért, milyen csinos vagyok. Végignéztem magamon…
hmmm…ööö..
…egy kutyarágta lyukas pokróc volt a derekam köré csavarva, fejhallgató a fejemen, hajamismilyen..
Eztmeghogy? -tettem fel röhögve vonatkozó kérdésem.
Ő nem tudja, nem is érti ő se.
Lát a szemével, hogyne, persze..de akkor is!
Miután könnyesre röhögtük magunkat ezen, arra jutottunk, hogy akkora flow-ba kerültem, valószínűleg attól fényesedett ki a levegő, meg a roskadt pokróc körülöttem és ezt az emelkedett energiamintázatot ő meg levette, érzékelte.
Ennyit az akkurátusan felépített gardróbról, Hölgyek. Meg az apró-cseprő erről-arról magunkon, amitől szétkínlódjuk az életünket.
Az úgy istenigazából…mind mindegy.
És főleg arról ennyit, hogy érdemes azzal foglalkoznom, amit szeretek, ami feltölt, energizál, kiteljesít, amibe képességeim legjavát tehetem.
Vagy megszerethetem, amivel foglalkozom, ha már “kell”, mert végső soron az is az én döntésem.
Szeretettel,
L
留言