Változni azért is macera, mert a ”szervezetem” mindent megtesz, hogy fenntartsa a status quo-t, vagyis, ami eddig volt.
Az is egyensúly, amiben most vagyok, még ha békapopó alatt is található.
Az új egyensúlyho
z kibillenni, ráadásul önként.
Aztán ide-oda billegni, felmászni-visszahullani, szélsőségekbe csapni és nem ottragadni, szédülök, álljunk már meg, de megállapodni eleinte még csak a régiben lehet.
Folyamat ez és jobb, ha szakaszolom, felaprítom és megveszekedetten napi kis teendőre, apró szokásra redukálom.
Már értelmezhető, ám könnyedén elvégezhető tettekre.
És közben számítok a hintázásra, mert ez ilyen.
Sok sok együttérzést határolok el magamnak előre.
Szeretettel
L
Comments