Akkor tudom, az az enyém is valahol részben vagy egészben.
Köszönöm, hogy egy újabb rétegét érhettem el.
Köszönöm, hogy engem is újra és újra megdolgoz,tisztít és emel.
Időnként megrendít, elismerem.
Időnként pihennem kell, bambulnom, kilélegeznem, miközben a szívem megóvom attól, hogy megkeményedjen.
Köszönöm, hogy érezhetek, hogy átérezhetem.
Köszönöm, hogy egy egy könnycseppet én is ejthetek.
Köszönöm, hogy az, hogy én is “csak” egy ember vagyok, a munkám természetes része lehet.
Köszönöm, hogy látom, sebzettségeink milyen formákban jelenhetnek meg.
Köszönöm, hogy szinte tapinthatom, minek milyen hatása lehet a gyerekeimre.
Köszönöm, hogy ezzel a gyarapodó tudással a kezemben dönthetek.
Arról, hogyan kapcsolódom.
Arról, miként élem az életet.
Köszönöm, hogy amit gyengeségnek vagy érzékenységnek hittem, abból ebben a hivatásban erősség lehet.
Köszönöm, hogy emberek bíznak bennem és elhozzák hozzám lüktető sebeiket.
Köszönöm, hogy az útjukon egy kis darabon társul szegődhetek.
Köszönöm, hogy megtisztelnek érzéseikkel és könnyeikkel.
Köszönöm, hogy tehetek azért, hogy terhektől könnyüljenek.
Köszönöm, hogy velük vagyok, amikor fontos, pozitív és megújulást ígérő magocskákat magukban elültetnek.
Veletek ültetek.
Szeretettel
L
Comments