A zene mint kelátor (na, az meg micsiri?! - mindjárt leírom)
Szeretem a “nehéz” zenéket, ami heavy meg metál. Elgondolkodtam, honnan jön ez és hogyan hat rám.
Észrevettem, hogy nem hallgatom nonstop, inkább időszakosan, már már funkcionálisan.
Van egy olyan egészségfejlesztő metódus, hogy “nehézfém kivezetés”, aminek a lényege tömören, hogy a szervezetben felgyűlt toxikus nehézfémeket bizonyos anyagokkal először kimozgatjuk a helyükről, majd más anyagokkal elkapjuk őket és velük kijuttatjuk a szervezetből (ezek az ún. kelátorok).
Rájöttem, hogy a heavy metal, nálam valami hasonlót csinál: miközben hallgatom, kimozgat belőlem bizonyos megbújó nehéz érzéseket, összehangolódik velük, berezegteti őket, fellazítja, kimozgatja és kivezeti belőlem.
Kijut, ami bentrekedt.
Kisírom, kisóhajtom, fejemmel bólogatva rázom le, kimozgom vagy kiüvöltöm az énekessel.
Össze tud rezonálni az érzéseimmel és át tudja rajtam vezetni kíméletesen.
Több nehéz pillanaton segített már át és megvannak a jolly jokereim a műfajban.
Gyógyír szívfájdalomra.
Mert a “hajrá, boldogság!” meg a “good vibes only” legtöbbször csak irritálóan hat, amikor besötétülnek az érzelmeink.
A segítség először gyengéden oda kell jöjjön, ahol vagyok és annál könnyebben megnyitom a magamba zárt fájdalmam, minél inkább rámhangolódott.
Megosztom vele, átrezeg rajta és ha szép lassan tudja emelni a rezgéseit, engem is magával tud apránként vinni, miközben óvja a kapcsolatunkat, erősen tart és figyelve rám, vezet engem.
A zene gyógyít, azt hiszem.
L
Comments